ELŐSZÓ
A 2018. január 1-jén hatályba lépő új polgári perrendtartás, a 2016. évi CXXX. törvény egy sor új kihívás elé állítja a jogkeresőt. A peres feleknek és a jogászi hivatásrendeknek, ez utóbbiak között pedig elsősorban az ügyvédségnek, egy az új Pp.-t átható fokozottabb formakényszerből – és ahhoz kapcsolódó fokozott felelősségből – kell kiindulnia az egyes eljárási cselekmények elvégzésekor. A formailag és tartalmilag az új Pp. által állított követelményeknek maradéktalanul megfelelő – és ezáltal felelős – pervitel követelményét a korábbi jogállapottal összehasonlítva is intenzívebbé teszi az a sokrétű korlátozás, amely a perfelvétel lezárását követően érvényesül.
E felelős pervitel elősegítése céljából adjuk közre az új Pp. szabályozási felépítését mindenben követő iratmintatárat, amelynek szerzői, szerkesztője és kiadója remélik, hogy az hathatós segítséget képes nyújtani az új perrendi kódex mindennapi alkalmazása során.
Prof. Dr. Varga István
tanszékvezető egyetemi tanár, szerkesztő
BEVEZETÉS ÉS ÚTMUTATÓ
AZ IRATMINTATÁR HASZNÁLATÁHOZ
A jogász társadalom e kötet elkészítésének idején az igazságszolgáltatás gyökeres átalakításának napjait, az eljárásjogi kodifikációs folyamatok betetőződését éli. E folyamatok egyik alapvető pillére a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) elfogadása, illetve 2018. január 1-jei hatálybalépése. A Pp. alapjaiban változtatja meg a polgári peres eljárás struktúráját, a professzionális pervitel elősegítése érdekében nagyban épít a jogi képviselők aktív, szakszerű közreműködésére. Az elmúlt években lezajló jogszabályalkotási folyamatok – túl azon, hogy az új rendelkezésekhez, jogintézményekhez és jogi jelenségekhez kapcsolódó jogirodalom felélénkülését is előidézték – alkalmat teremtettek egyéb, a jogászi munka színvonalának növelését célzó törekvések véghezvitelére is. A gyakorlati tapasztalatok fényében egyértelmű: a jogszabályi környezet megváltoztatása önmagában nem elegendő a professzionális jogászi munka megteremtéséhez, ahhoz gyakorlati jellegű, a mindennapi jogi tevékenységet segítő praktikus eszközök is szükségesek. Ebben a szellemben készült el korábban a HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. (a továbbiakban: Kiadó) gondozásában a Szerződések tára – Az új Ptk. alapján című kötet, amely nagyban segíti az ügyvédi praxisban tevékenykedő kollégákat szerződéseik előkészítésében, hozzájárulva ezzel a készülő szerződések színvonalának erősödéséhez. Az említett tapasztalatokat szem előtt tartva, élve az új jogszabályi környezet adta lehetőségekkel, továbbá felismerve, hogy az új perrendi szabályozás a jogi képviselőket vélhetően komoly kihívások elé fogja állítani, egyértelmű igény mutatkozott egy, a peres iratok elkészítéséhez jól használható, a jogi képviselők munkáját segítő, innovatív szemléletet tükröző iratmintatár elkészítésére.
Ez az iratmintatár e célokat szem előtt tartva sorakoztat fel a jogi képviselők munkáját segítő iratmintákat, a korábban megjelölt iratmintatáraktól eltérően a perrendtartás összes eljárásjogi cselekményéhez kapcsolódóan; továbbá a jelentősebb beadványoknál többféle élethelyzetre modellezetten. A beadványok elkészítése alatt az iratmintatár szerzői számára egyértelművé vált: a jogi képviselők helyzete az új szabályok hatálybalépésével nem lesz könnyű. Az iratmintatár szerzői maguk is folyamatosan konzultáltak az egyes iratminták elkészítésével kapcsolatos kérdésekben. A jobb érthetőség kedvéért – mintegy szituációs játékként – konkrét jogeseteket kreáltunk, és témánként ezeket fejlesztve próbáltunk a más és más élethelyzetekhez igazodó beadványokat készíteni, természetesen vannak a visszatérő jogesetektől eltérő élethelyzeten alapuló, nem a „megszokott” szereplőket tartalmazó „magányos” mintáink is [Lásd a kötet B) MELLÉKLETÉT].
Mivel e kötet szerzői a peres praxis különböző területein elhelyezkedő szakemberek (első-, másodfokú, kúriai bírák, ügyvédek, közjegyzők, kúriai főtanácsadók) az iratmintatár elkészítését megelőzően fontosnak tartottuk a gyakorlatban észlelt problémák összegyűjtését. Az ezt tartalmazó rövid tanulmányt még a minták előtt helyeztük el a kötetben, annak érdekében, hogy a rendszeresen visszatérő hibákat a jogalkalmazók elkerülhessék. Az egyes iratmintákat a kötet a Pp. fejezeteit követve tartalmazza (értelemszerűen a Pp.-nek vannak olyan fejezetei, amelyhez nem készíthető iratminta, ezért kezdődik a kötet a III. Fejezettel). Minden iratmintához tartozik egy gyorstáblázat is, amely az adott minta legfontosabb jellemzőit (jogszabályhelyeket, gyakori hibákat, az ügyintézést megkönnyítő tényezőket stb.) foglalja össze. Az egyes iratmintáknak a tartalomjegyzékben is teljes terjedelemben feltüntetett, az adott beadvány ismérveit tartalmazó címeket és sorszámokat adtunk. Az Olvasó a tartalomjegyzék, illetve a fejezetek elején található címlap áttanulmányozása után találhat rá a konkrét eljárási cselekményhez szükséges mintára.
A kötet végén egy útmutatót is elhelyeztünk, amely lépésről lépésre vezeti végig a Jogalkalmazót egy beadvány megszerkesztésének folyamatában, kitérve az új Pp. vonatkozó újításaira, de a szövegszerkesztéssel kapcsolatos részletkérdésekre is [Lásd a kötet A) MELLÉKLETÉT].
Bár minden igyekezetünk arra irányult, hogy érthető és jól követhető iratmintatárral szolgálhassunk, fontos annak kihangsúlyozása, hogy a kötet kizárólag ajánlásokat fogalmaz meg a jogalkalmazók számára, továbbá ki kell emelni azt is, hogy az új szabályozás mentén kialakuló joggyakorlat idővel szükségessé teheti egyes minták újragondolását.
a Szerzők
A SZERZŐK TAPASZTALATAI:
A BEADVÁNYOK HIÁNYOSSÁGAI
A kötet célja, hogy a bírósághoz forduló jogi képviselők és a felkészült laikus olvasóközönség számára a beadványok szerkesztéséhez gyors és hasznos segítséget nyújtson, lényegre törő, a gyakorlatban jól használható ismereteket közvetítsen. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) a törvényszéket tekinti általános hatáskörű bíróságnak [20. § (1) bekezdés], amely előtt kötelező a jogi képviselet [72. § (1) bekezdés]. A járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben a jogi képviselet nem kötelező [72. § (2) bekezdés], a személyesen eljáró félnek a keresetlevelet, a viszontkereset-levelet, a beszámítást tartalmazó iratot és az írásbeli ellenkérelmet erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjesztenie [246. § (1) bekezdés]. Fontos ugyanakkor, hogy a 244. § (1) bekezdése szerint, ha a fél a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő közreműködését veszi igénybe, a fél eljárására a törvényszéki eljárásra modellezett, szigorúbb szabályok irányadók. A járásbírósági eljárásban rendszeresített nyomtatványokra figyelemmel a beadványok hiányosságának kérdése leginkább a törvényszéken indult perekben, továbbá a járásbíróság előtt jogi képviselő igénybevételével indított perekben merülhet fel, ezért a kötet e perekre tartalmaz iratmintákat.
A Pp. 608. § (1) bekezdése, valamint az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogi képviselő minden beadványát kizárólag elektronikusan nyújthatja be a bíróságra. Az elektronikus kapcsolattartás számos technikai követelményt állít a jogi képviselők elé, e kötet célja ugyanakkor a beadványok jogi szempontú vizsgálata, függetlenül azok technikai megküldési módjától.
A bevezető gondolatokkal a szerzők célja, hogy azonosítsák és ezáltal elkerülhetővé tegyék a beadványokkal kapcsolatos leggyakoribb problémákat. Ezek összegyűjtése és megfogalmazása során a kellő szakszerűségre, ugyanakkor a felkészült laikus olvasóközönség általi érthetőségre is törekedtünk.
A beadvány előterjesztőjének érdeke, hogy a beadványt minél rövidebb idő alatt, számára kedvező eredménnyel bírálják el. A bíróság érdeke, hogy a beadványban előterjesztett kérelemről minél rövidebb idő alatt döntést hozhasson. Ezek a párhuzamos érdekek akkor valósulhatnak meg, ha a beadvány alakilag és tartalmilag is megfelelő, hiánypótlás nélkül elbírálható.
I. Alaki hiányok
1. Alaki kellékek
Gyakori hiányosság, hogy a beadvány előterjesztője nincs tisztában a beadványára előírt alakiság követelményével (Pp. 114. §). Minden beadvány esetén állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a benyújtó személyére is figyelemmel, a beadványnak milyen alaki kellékekkel kell rendelkeznie, és a beadványt ennek megfelelően kell előterjeszteni, hiszen ennek elmulasztása önmagában kizárja a kérelem tartalmi elbírálhatóságát [Pp. 115. § (1) bekezdés].
a) Jogi képviselő esetén főszabály az elektronikus benyújtás, melynek során a beadványt az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon kell benyújtani [Pp. 608. § (1) bekezdés]. Talán nem felesleges felhívni a figyelmet arra, hogy az elektronikus benyújtás nem azonos az e-mailben történő előterjesztéssel. A speciális jogszabályi rendelkezések pontosan szabályozzák az elektronikus benyújtás módját.
b) Ha törvény lehetővé teszi a papíralapú benyújtást [E-ügyintézési tv. 9. § (1) bekezdés], akkor ügyvédi képviselet esetén az ügyvédnek a beadvány első példányát eredeti aláírásával kell ellátnia [Pp. 114. § (3) bekezdés]. Gyakran indokol hiánypótlási felhívást, hogy a beadvány egyik példányán sem szerepel az ügyvéd eredeti aláírása, így mindegyik példányon fénymásolt vagy bélyegzővel készített aláírás látható. Javasolható, hogy az ügyvédi gyakorlat a véglegesített beadvány valamennyi példányának ügyvéd általi eredeti aláírását alakítsa ki, mert ez kiküszöbölheti a fenti problémát, egyúttal lehetőséget teremt a beadvány példányszámának, valamint a mellékletek megfelelő sorrendjének és számozásának ellenőrzésére is.
c) Elektronikus benyújtási kötelezettség és ügyvédi képviselet hiányában a beadvány első példányát teljes bizonyító erejű magánokirati formában kell benyújtani [Pp. 114. § (3) bekezdés]. A teljes bizonyító erejű magánokirat nagyon sokféle lehet [Pp. 325. § (1)–(2) bekezdés]. A gyakorlati tapasztalatok alapján két problémára kell felhívni a figyelmet.
A beadvány akkor minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak, ha azt a fél saját kezűleg írta és aláírta [Pp. 325. § (1) bekezdés a) pont]: ha tehát a fél a beadványt számítógépen szerkeszti meg és kinyomtatja vagy írógépen írja meg, úgy nem elegendő, ha azt aláírja, hiszen magát a beadványt nem saját kezűleg írta. Ebben az esetben két tanúnak kell igazolnia, hogy a fél az okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el [Pp. 325. § (1) bekezdés b) pont]. Fontos, hogy a tanúk általi igazoláshoz a beadványon mindkét tanúnak:
- el kell helyeznie az aláírását, és
- saját kezűleg írva, olvasható módon (lehetőleg nyomtatott nagybetűvel) fel kell tüntetnie a tanú nevét és lakóhelyét (ennek hiányában tartózkodási helyét).
A saját kezű írás mindig kézzel írást jelent, az aláírás pedig kézzel történő aláírást, amelyet nem pótol a név géppel vagy nyomtatott nagybetűvel történő leírása, és nem megfelelő a fénymásolt vagy bélyegzővel készített aláírás sem.
2. Kézzel írt beadvány
Ha a fél a beadványt saját kezűleg írja és aláírja, úgy figyeljünk arra, hogy a beadvány olvasható legyen. Gyakran előfordul, hogy a beadvány vagy annak jelentős része a bíróság számára nem olvasható és így nem értelmezhető, ami lehetetlenné teszi annak érdemi elbírálását. Bár a Pp. nem tiltja a saját kezűleg írt beadvány előterjesztését, a gyakorlati tapasztalatok tükrében mégis javasoljuk ezek mellőzését. Sem a fél, sem a bíróság érdekét nem szolgálja, ha bizonytalan a beadvány tartalma.
3. Keltezés
A beadvány okirat, amelyből ki kell derülnie, hogy hol és mikor keletkezett. Ezek az adatok sokszor kimaradnak a beadványokból. Ez a követelmény különös jelentőséggel bír külföldön készült beadvány, külföldön kiállított okirat esetén (pl.: cégkivonat, meghatalmazás), amelyeknél gyakran nem tartják be a törvényben előírt többletkövetelményeket (Pp. 593–594. §), azaz az irat – bár szükséges lenne – nincs ellátva felülhitelesítéssel, Apostille-lal, a meghatalmazást nem hitelesített magánokirat, közokirat tartalmazza. Ezek a hiányok jelentős időveszteséget és költségtöbbletet generálnak, ha az iratot külföldről kell ismételten beszerezni.
4. Adatok feltüntetése
A Pp. 114. § (1) bekezdése valamennyi beadványra irányadó módon előírja, hogy a beadványon fel kell tüntetni:
- az eljáró bíróságot, amelyhez a beadványt intézik,
- a felek és képviselőik teljes nevét, lakóhelyét (székhelyét),
- a felek és képviselőik ismert elektronikus levélcímét,
- a felek és képviselőik perbeli állását,
- a per tárgyát,
- (folyamatban lévő ügyben) a bírósági ügyszámot.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a rendelkezések csak a valamennyi beadványra irányadó általános előírásokat tartalmazzák, így az egyes kérelmeket tartalmazó beadványok szerkesztése során figyelemmel kell lenni az adott kérelemre előírt speciális követelményekre is.
A gyakorlati tapasztalatok alapján fel kell hívni a figyelmet a felekkel kapcsolatos adatok pontos megjelölésének jelentőségére. A beadványból legyen egyértelmű, hogy ki a fél és ki a képviselő (pl.: az ügyvezető maga is peres fél vagy csak szervezeti képviselőként került megjelölésre), a feltüntetett cím a fél lakóhelye vagy tartózkodási helye vagy például az alperes munkahelyének a címe (ami az illetékesség szempontjából lehet lényeges). Ha folyamatban lévő ügyben terjesztünk elő beadványt, akkor fel kell tüntetni a bírósági ügyszámot [Pp. 114. § (1) bekezdés], de ha a keresetlevelet visszautasították, és a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatásokat fent szeretnénk tartani, úgy az ügy előzményére – arra a határozatra, amellyel az eljárás befejeződött – hivatkozással kell a keresetlevelet szabályszerűen újra előterjeszteni [178. § (1) bekezdés].
Az egyes beadványokra előírt speciális alaki kellékek közül – annak jelentősége és a szabályozás részletessége okán is – ki kell emelni a keresetlevelet. Ebben a felperes azonosító adatait, valamint az alperes felperes által ismert azonosító adatait, de legalább lakóhelyét vagy székhelyét is meg kell jelölni [Pp. 170. § (1) bekezdés b) pont], amely adatok pontos körét az értelmező rendelkezések tartalmazzák [7. § (1) bekezdés 2. és 3. pont].
Gyakori probléma, hogy a beadvány nem tartalmazza azokat az adatokat, amelyek segítségével azonosítható lenne, hogy melyik ügyben terjesztették elő. Ez a hiányosság egyaránt veszélyezteti a kérelem elbírálását és annak időszerűségét. Előfordul olyan gyakorlat is, hogy a fél vagy a jogi képviselő több eljárásban szeretne azonos tartalmú kérelmet előterjeszteni, de egy darab, egy példányban benyújtott beadványt terjeszt elő több ügyszám feltüntetése mellett. Ezt a gyakorlatot mindenképpen kerülni kell.
5. Példányszám
A Pp. 114. § (2) bekezdése alapján a beadványt eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelt. Ez a rendelkezés a beadvány elektronikus benyújtása esetén értelemszerűen nem irányadó, ugyanakkor a papíralapú benyújtás fontos rendelkezése, mert a bíróságnak a beadványt közölnie kell az eljárás többi résztvevőjével, valamint további egy példánnyal is rendelkeznie kell az esetleges későbbi eljárási cselekmények hatékony lefolytatása érdekében (pl.: szakértő kirendelése).
6. Mellékletek
Általános negatív tapasztalat, hogy a beadvány és annak mellékletei nincsenek érdemi kapcsolatban egymással. A beadvány tényeket, kérelmeket és esetleg bizonyítékok megjelölését tartalmazza, majd a beadványhoz – sok esetben ömlesztve – mellékletek kerülnek csatolásra, de maga a beadvány nem vagy nem egyértelműen utal a mellékletekre. A Pp. tervezete a keresetlevél követelményeinek szabályozása körében még a törvényjavaslat benyújtását megelőzően tartalmazott előírásokat arra, hogy a mellékletként csatolt iratokat keletkezésük sorrendjében, sorszámozással ellátva kell csatolni, és a keresetlevélben erre utalással kell hivatkozni. A Pp. már nem tartalmaz ilyen rendelkezéseket, mégis hangsúlyozni kell e követelmények fontosságát. Ez a munkamódszer a beadvány készítője számára is lehetővé teszi, hogy időrendi sorrendben ismételten áttekintse a rendelkezésre álló releváns okiratokat, az azokból ténylegesen következő – így azokkal bizonyítható – tényállításokat, és ezekre meggyőző módon fel is tudja hívni a beadványt elbíráló bíróság figyelmét.
Papíralapú beadvány előterjesztésénél meggyorsíthatjuk és megkönnyíthetjük a beadványban előterjesztett kérelem elbírálását, ha nem külön-külön terjesztjük elő a beadványt és a mellékleteit, hanem a beadvány egyes példányaihoz külön-külön hozzáfűzzük a sorrendbe állított és sorszámozással ellátott mellékleteket [Pp. 114. § (2) bekezdés].
Gyakran elmarad a beadványhoz csatolandó, jogszabály által előírt mellékletek benyújtása. Ilyenek a perbeli jogképesség vagy a képviseleti jog vizsgálatához szükséges iratok [Pp. 35. § (1) bekezdés, Pp. 70. §]. Sokszor elmarad a külföldi cég létezését igazoló, a cégkivonatnak megfelelő tartalmú okiratok benyújtása vagy azokat nem a megfelelően kiállított alakban terjesztik elő (pl.: csak kinyomtatják az internetről, de az nem tartalmazza a kiállításra jogosult hatóság aláírását, bélyegzőlenyomatát). A bíróság által nem értett idegen nyelvű cégkivonatnak még a releváns részei (pl.: cég neve, székhelye, képviseletre jogosultak adatai, képviselet módja, terjedelme) sincsenek ellátva fordítással. Meghatalmazott esetén gyakran nem csatolnak meghatalmazást vagy a meghatalmazott (pl.: szomszéd) nem járhat el (Pp. 65–66. §). Sokszor elmarad az illeték (eljárási díj) megfizetésének igazolása, gyakran még olyan esetekben is, amikor a megfizetésére kötelezett egyébként eleget tett fizetési kötelezettségének.
7. Adatváltozás bejelentése
Figyelemmel kell lenni arra, hogy ha az eljárás folyamán lényeges adatok megváltoznak, úgy annak bejelentésére haladéktalanul sor kerüljön (pl.: név megváltozása házasságkötés miatt). Ha a fél vagy képviselője címe megváltozik, úgy ezt is be kell jelenteni, mert a cím megváltozását a bíróság sok esetben csak a visszaérkezett tértivevényről észleli. A bejelentés elmaradása a kézbesítés, és így a per elhúzódását eredményezheti.
II. Tartalmi hiányok
1. A beadványban előterjesztett kérelem megjelölésének és tartalmának összhangja
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 3. § (2) bekezdése szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe, ugyanakkor a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez kötve van. Az 1952. évi Pp. e két rendelkezése a gyakorlatban jelentős nehézséget okozott, hiszen a bíróság nem térhet el a fél kérelmétől, ugyanakkor ha a fél kérelmének megjelölése és annak tartalma nem áll összhangban, akkor a bíróság nem bírálhatja el az alakszerűen megjelölt kérelmet, hanem fel kell derítenie, hogy a fél ténylegesen milyen kérelmet szeretett volna előterjeszteni. Sok esetben a beadványból nem állapítható meg például, hogy a fél ideiglenes intézkedés, perfeljegyzés vagy biztosítási intézkedés iránti kérelmet kíván-e előterjeszteni, fellebbezni szeretne-e az ítéletben meghatározott teljesítési határidővel kapcsolatban vagy részletfizetés engedélyezését kéri, fellebbezést terjeszt-e elő vagy kizárási okot jelent be.
A Pp. 2. § (2) bekezdése és 110. § (3) bekezdése a beadványok vizsgálata és az azokkal kapcsolatos intézkedés vonatkozásában ugyanazt a kettős követelményt fogalmazzák meg, mint az 1952. évi Pp. 3. § (2) bekezdése. Mivel a bizonytalan tartalmú beadvány vizsgálata, az azzal kapcsolatos hiánypótlási felhívás és annak teljesítése a fél és a bíróság munkaterhét is növeli, adott esetben a fél számára sürgős kérelem elbírálásának a késedelmét okozhatja, ezért a beadvánnyal kapcsolatos legalapvetőbb követelmény, hogy annak alakszerű megjelölése és tartalma maradéktalanul összhangban legyen. Ehhez szükséges, hogy a fél vagy képviselője először tisztázza, az adott perbeli helyzetben milyen kérelmek előterjesztésére van lehetősége, ezek közül melyik milyen feltételek mellett terjeszthető elő, melyik kérelem milyen következménnyel járhat, ezek mérlegelését követően döntsön az előterjesztendő kérelemről, majd beadványa alakszerű megjelölése és tartalma minden vonatkozásban összhangban álljon a kiválasztott kérelemmel.
2. A kérelem határozottsága
Leggyakrabban a keresetlevélnél, de más beadványnál is előfordul, hogy a fél alakszerűen megjelölt kérelme és annak tartalma összhangban áll, ugyanakkor nem állapítható meg, hogy pontosan mi is a fél kérelmének tartalma, iránya.
Keresetlevél esetén gyakran bizonytalan, hogy a felperes keresete megállapításra irányul-e vagy ténylegesen az alperes marasztalását kéri. („Kérem, a bíróság állapítsa meg az alperes kártérítési felelősségének fennállását, és kötelezze az alperest 10.000.000 forint kártérítés megfizetésére.”) Sok esetben nem tudható, hogy a felperesnek van-e jogalakításra irányuló kérelme vagy csak az alperes marasztalását kéri. („Kérem, hogy a bíróság a szerződést nyilvánítsa érvényessé, és kötelezze az alperest 10.000.000 forint megfizetésére.”) Erre figyelemmel keresetlevél esetén a felperesnek meg kell tudnia határozni, hogy milyen típusú védelmet kér a bíróságtól: az alperest marasztalni (kötelezni) kéri, valaminek a megállapítására vonatkozik a kérelme, vagy jogalakítást kér. Az előterjeszthető kérelmek a felperes által érvényesíteni kívánt jogból következnek, attól függnek, és sok estben kizárják egymást, így például megállapítást akkor lehet kérni, ha marasztalás nem kérhető [Pp. 172. § (3) bekezdés].
Más típusú beadványoknál is gyakori a kérelem olyan módon történő előterjesztése, amely a jogszabály alapján nem teljesíthető. Ilyen eset, amikor a fél pénzkövetelés biztosításaként meghatározott dolog zárlatát kéri. („Kérem, hogy a bíróság a fentiekben megjelölt összegű pénzkövetelésem biztosításaként rendelje el a mellékletként csatolt tulajdoni lapokon szereplő valamennyi ingatlan zárlatát.”). A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 185. §-a megkülönbözteti egymástól a pénzkövetelés biztosítását [a) pont] és a meghatározott dolog zárlatát [b) pont]. Pénzkövetelés biztosításának elrendelése esetén az adósnak a biztosítandó összeget kell megfizetnie a végrehajtó részére, ennek hiányában a végrehajtó a biztosítandó összeg erejéig foganatosít foglalási cselekményeket (Vht. 191–192. §), míg meghatározott dolog zárlata esetén a végrehajtó a megjelölt konkrét ingóságot lefoglalja, zár alá veszi, az ingatlanra zárlatot jegyeztet be (Vht. 194–195. §). A kérelmezőnek tehát el kell határolnia egymástól a biztosítási intézkedés két fajtáját, és azt a kérelmet kell előterjesztenie, amely az adott esetben sikerrel érvényesíthető. Ha pénzkövetelését szeretné biztosítani, úgy nem kell megjelölnie, hogy a végrehajtó milyen vagyontárgyak vonatkozásában végezzen foglalási cselekményeket.
A nem határozott kérelem több hátrányos következménnyel is járhat: a bíróság visszautasítja a kérelmet, a tartalmi elbírálás követelményét teljesítve annak a fél valós szándékától eltérő tartalmat tulajdonít, vagy hiánypótlási felhívás kibocsátásával késedelmet szenved a fél számára sürgős kérelem teljesítése. Célszerű ezért minden kérelmet olyan pontossággal megfogalmazni, hogy ha kérelmünk alapos, akkor a bíróság kérelmünkkel teljes egészében megegyező tartalmú határozatot hozhasson. Ennek átgondolása és megfogalmazása azért is hasznos, mert ennek során kiderülhet, hogy ténylegesen nem is megfelelő számunkra az a kérelem, amelyet kiválasztottunk.
3. A releváns tények előadása
Ha a fél vagy képviselője a kérelem előterjesztését megelőzően kiválasztotta a céljainak leginkább megfelelő kérelmet, annak alakszerű megjelölése és tartalma is összhangban áll, megfogalmazta azt az egyértelmű és határozott kérelmet, amelynek elbírálását kéri a bíróságtól, úgy szükséges, hogy a határozott kérelem alapjául szolgáló releváns tényeket is előadja.
Minden kérelem esetén egyedileg határozhatóak meg a releváns tények. Ha hirdetményi kézbesítést kérünk, úgy idetartozik:
- az alapul szolgáló ok pontos megjelölése [Pp. 144. § (1) bekezdés],
- a megjelölt ok fennállását valószínűsítő tények előadása [Pp. 144. § (2) bekezdés],
- esetleg kitérve az előadott tények valóságát alátámasztó további tényekre is [Pp. 144. § (3) bekezdés].
Ha ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztünk elő, úgy szükséges
- az elrendelésre okot adó feltétel pontos megjelölése [Pp. 103. § (1) bekezdés],
- a feltétel fennállását megalapozó tények és az ezeket valószínűsítő tények előadása [Pp. 103. § (4) bekezdés b) pont],
- az intézkedés elmaradása esetén a kérelmezőnél jelentkező hátrány bekövetkezésére és mértékére vonatkozó tények, valamint az ezeket valószínűsítő tények megjelölése [Pp. 104. § (2) bekezdés],
- esetleg kitérve az intézkedés elrendelése esetén az ellenfélnél jelentkező hátrány bekövetkezésére és mértékére vonatkozó tényekre, valamint az ezeket valószínűsítő tényekre is [Pp. 104. § (2) bekezdés].
Keresetlevél előterjesztésénél a felperesnek a valóságban megtörtént és általa ismert tények, valamint a rendelkezésére álló bizonyítékok ismeretében először mérlegelnie kell, hogy az alperessel szemben milyen jogot milyen eséllyel tudna érvényesíteni, ezt a jogot ki kell választania és egyértelműen meg kell jelölnie [Pp. 170. § (2) bekezdés b) pont]. A felperesnek az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölésével kell feltüntetnie, vagyis meg kell jelölnie azt az anyagi jogi jogszabályi rendelkezést, amely feljogosítja a felperest, hogy igényt érvényesíthessen az alperessel szemben [Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont]. A felperesnek tehát azokat a tényeket kell előadnia, amelyeket az érvényesíteni kívánt jog alapjául megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezés feltüntet, amelyek megvalósulása esetén a felperes igényt érvényesíthet az alperessel szemben (pl.: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:519. §-ára alapított kereset esetén az alperes magatartásával okozati összefüggésben a felperesnél bekövetkezett kárra és annak összegére vonatkozó tények).
Ezt meghaladóan a felperesnek a keresetlevélben egyértelmű, határozott és végrehajtható módon meg kell fogalmaznia, hogy a megjelölt jog alapján pontosan milyen ítéleti rendelkezést kér a bíróságtól [Pp. 170. § (2) bekezdés a) pont], és elő kell adnia a kereseti kérelmet megalapozó tényeket is [Pp. 170. § (2) bekezdés c) pont]. A felperesnek tehát az összes jogilag lényeges tényt elő kell adnia, nemcsak a jogállítás, hanem a kereseti kérelem körében is, hogy azokból megállapítható legyen, a kereseti kérelem pontosan miből tevődik össze, milyen módon és milyen adatok alapján került megjelölésre (pl.: a felperesnél mikor, milyen típusú károk következtek be, milyen összegben).
Fontos hangsúlyozni, hogy a beadványnak az összes jogilag releváns tényállítást tartalmaznia kell, ugyanakkor kerülendőek a jogilag irreleváns tények. A beadványnak nem kell tartalmaznia a felek jogviszonyával kapcsolatos minden tényelőadást. Keresetlevél esetén például a felperes feladata annak kiválasztása, hogy milyen jogot szeretne az alperessel szemben érvényesíteni, ebből következően pontosan milyen ítéleti rendelkezést kér a bíróságtól, és kizárólag az ezekre vonatkozó jogilag releváns tényállításokat kell előadnia, de azok közül mindent. A Pp. nem tiltja a jogilag irreleváns tények előadását, ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatok alapján ez igen sokszor azzal a nem kívánt következménnyel jár, hogy a felperes elmulasztja a jogilag valóban releváns tények előadását (pl.: az előzmények és következmények kimerítő bemutatása mellett elmarad annak egyértelmű megjelölése, hogy mi is az az alperesi magatartás, amellyel összefüggésben a felperes állítja kára bekövetkeztét).
4. A beadvány Pp. által meghatározott szerkezetének követése
A Pp. abból a célból, hogy egyértelművé tegye az egyes kérelmekkel kapcsolatos tartalmi követelményeket, egyes kérelmek esetén pontokba szedve feltünteti az adott kérelmet tartalmazó beadvány szükséges elemeit. A legfontosabb és legrészletesebb meghatározás a keresetlevélnél (170. §) található, amely külön-külön megjelöli a bevezető rész, az érdemi rész és a záró rész tartalmi elemeit. Hasonlóan részletes előírás található a perfelvétel iratainál is, amelyek a keresetlevél mintájára pontosan megjelölik az egyes beadványok (írásbeli ellenkérelem, válaszirat, viszont válasz, előkészítő irat) szükséges elemeit. A beadványok szerkesztésekor e jogszabályban tételesen megjelölt tartalmi elemeket mindenképpen szükséges feltüntetni, melynek körében célszerű a beadvány szerkezeti tagolásakor pontosan követni a jogszabályban előírt sorrendet.
A Pp. más kérelmek esetén nem tünteti fel ilyen pontosan a kérelem elvárt tartalmi elemeit (pl.: a perbeli jogutódlással kapcsolatos kérelmek), ugyanakkor a jogintézmény szabályaiból mindezek következnek. Célszerű tehát a kiválasztott kérelmet tartalmazó beadvány megfogalmazása előtt áttekinteni az adott kérelemre vonatkozó valamennyi rendelkezést, kitérve a beadványokra vonatkozó általános szabályokra is, mert mindezek figyelembevétele mellett szerkeszthetünk olyan beadványt, amely hiánypótlás nélkül alkalmas az érdemi elbírálásra.